Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Határtalanul 2018


hatartalanul_logo.jpg

HATÁRTALANUL- Kirándulás Felvidéken

Iskolánk 6.-7.-8. osztályos tanulói, 44 diák és 4 kísérő tanár, október 15 és 18 között a Határtalanul pályázat keretében egy négynapos felvidéki tanulmányi kiránduláson vett részt, hogy megismerje az egykori nagy Magyarország töredékét, szépségeit, értékeit, történelmét. Október 15-én, hétfőn reggel egy hosszú út után, Komáromnál a Dunát átlépve jutottunk el Felvidékre, a mai Szlovákia területé Komárnoban, azaz Révkomáromban látogatást tettünk a magyar tanítási nyelvű Jókai Mór Alapiskolában. Hasonló korú vendéglátóinknak projektoros kivetítés mellett prózában is bemutattuk iskolánkat. A néptáncos lányok pedig pünkösdölő népdalcsokrot adtak elő. Majd megajándékoztuk őket az általunk készített agyagból öntött kokárdával és egy tábla csokoládéval. A Jókai-szobornál és a Bartók-emléktáblánál meghallgattunk egy-egy kiselőadást, majd emlékszalagot helyeztünk el. Az Európa udvarban interaktív feladatot teljesítettünk: összegyűjtöttük a fellelhető épületek országait, felírtuk a történelmi magyar személyeket ábrázoló szobrok címét. Nagy megtiszteltetés volt, hogy 13 órakor, csak nekünk elindították a toronyból a Klapka-indulót. Innét Nagysallóra indultunk. Útközben idegenvezetőnk, János bácsi elmesélte az 1849. április 19-ei nagysallói csata történéseit, melyet egyik társunk kiselőadása is alátámasztott. A csata emlékét a helyi parkban 1876-ban felállított gránit emlékoszlop őrzi, melynél fejet hajtottunk a hősök előtt és emlékszalagot kötöttünk fel. Utunkat Fülek felé folytattuk, ahol Palócföld legnagyobb várát, a vulkáni bazaltkúpra épült Füleki várat kerestük fel. A nagy terjedelmű erődítmény néhány bástyája, egy nagy tornya és sziklába épült vastag falai lenyűgöztek bennünket. A falakról csodás kilátás nyílt a 70 %-ban magyarok lakta kisvárosra és a környező hegyekre. Az itt található kiállítás a vár és a város történetén vezetett végig a bennünket az első írásos emléktől a vár 1682-es lerombolásáig. Kissé elfáradva a korai keléstől és az egész napos programtól, élményektől, alig vártuk, hogy megérkezzünk Rimaszombatba, ahová már sötétedés után  jutottunk el. Szállásunkon, az Euromotelben finom kétfogásos vacsorával vártak bennünket. A szobák elfoglalása után csoportmunkában összefoglaltuk és megírtuk az első nap eseményeit.

A második napot a szállás elhagyása után Rimaszombat belvárosának megtekintésével kezdtük. Elsőként a Múzsák házához sétáltunk el. A helybéliek csak Petőfi-háznak emlegetik. A hely szelleme teszi  naggyá: 1845 márciusában itt töltött pár éjszakát felvidéki utazásai során Petőfi Sándor. Majd a Fő téren található 1700-as évek közepén épített, barokkos küllemű plébániatemplomhoz mentünk. Ennek egyik oldalán Blaha Lujza mellszobra áll, aki  korának  legnagyobb színésznője volt. Sok érdekességet tudtunk meg életéről. A templom  másik oldalán az I. világháború hőseinek emlékművét tekintettük meg. A következő állomás a  gombaszögi  cseppkőbarlang volt. Az odavezető úton kiselőadást is hallgathattunk a barlangról és a karsztosodásról. A barlangban ottani idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a barlang szalmaszárcseppköveivel tűnik ki, amelyek 3 m hosszúságot is elérnek, valamint több éven át gyógybarlangként is hasznosították. Kirándulásunkat Betléren folytattuk, ahol a történelmi Magyarország egyik legnagyobb, épségben fennmaradt, eredeti bútorokkal berendezett  kastélyát, az Andrássy- család vadászkastélyát kerestük fel.  Megcsodáltuk az Andrássyak egzotikus vadászkincseit, a család által összegyűjtött különböző egzotikus tárgyakat, pl. a fókabőrből készült eszkimóöltözetet vagy az egyiptomi múmiát. Természetesen a trófeák sem maradhattak el. Láttunk kitömött medvét, krokodilt, elefántfejet, elefántpatát, levedlett anakondabőrt is. Ellátogattunk az Andrássy-mauzóleumhoz is, melyet Andrássy Dénes építtetett felesége, Franciska számára. A mauzóleum mögött láthattuk a 20 évet élt tacskó kutyájuk emlékművét. Már kora délutánra járt az idő, mikor a krasznahorkai várat céloztuk meg. János bácsi még a buszon elmesélte a vár szomorú történetét: 2012-ben  a véletlen folytán leégett.Ma sem látogatható. Ennek ellenére felmentünk és szelfiket, szép felvételeket készítettünk, gyönyörködtünk a csodálatos panorámában.

 

A második nap végállomása Igló volt. Szerpentines utakon kanyarogva keltünk át az 1023 m magas hágón. Éreztük a magasságbeli szintkülönbséget: mindannyiunk füle bedugult. Leereszkedve egyszer csak feltűntek a Magas-Tátra hegycsúcsai. Iglóra érve városnézésen vettünk részt. Körüljártuk az orsó alakú Fő teret, megálltunk a Szűz Mária mennybemenetele templomnál. Szemrevételeztük a Provinciális ház és a Városháza építészeti jellegzetességeit is. Gaal Konrád  harang-emlékművénél a kötél megrántásával és égre emelt tekintettel elküldhettük kívánságainkat. Szepessümegen ért véget a második nap. Elfoglaltuk a szállásunkat, megvacsoráztunk a Hotel Trioban. Lefekvés előtt még megírtuk az aznapi naplót.

Szerdán, kirándulásunk harmadik napján, a reggelit követően Közép-Európa leghatalmasabb várromját, a szepesi-várat kerestük fel. Ide nem mentünk fel, csak pár fotót készítettünk bizonyítékul, hogy itt is jártunk. A Szent Kereszt kápolna tövében található kénes gejzír nem mindennapi látvány volt számunkra.  Tovább indulva a buszból láthattuk a zsigrai Szent lélek-templomot is. Utunk Lőcsén folytatódott. A háromhajós Szent Jakab-templomban a szánk is tátva maradt a világ legnagyobb, legmagasabb szárnyas oltára láttán. Idegenvezetőnk, János bácsi megtanította nekünk a szárnyas oltár felépítését, ismertette alkotójának Pál mesternek művészi sajátosságait is: ovális arc, vékony hosszú ujjak, visszahajtott köpenyalj ami fülre emlékeztet. Sajnos a templomban fényképezni nem lehetett. Út közben megejtettük Késmárkot. Érdekesség volt számunkra, hogy nagyon közel építettek egymáshoz két templomot. Az egyik narancsszínű, zöld kupolás evangélikus templom. Nevezetessége a márvány mauzóleum, ahol Thököly Imre nyugszik. A másik templom, az evangélikus ótemplom, ami fából készült. A templomokba nem mentünk be, csak fényképet készítettünk falaiknál. Ezután elindultunk a kirándulás legjobban várt állomásához, Tátralomnichoz. Gyönyörű napsütéses időben volt részünk. Egyre szebben kirajzolódtak az előttünk magasodó hegycsúcsok. Tátralomnicról 4 férőhelyes kabinos felvonó segítségével a Start középállomásig értünk el, ahonnan 15 férőhelyes modern kötélpályás felvonóval egészen a Kő-Pataki-tó központjáig jutottunk.  Itt aztán pazar látvány tárult a szemünk elé. A felettünk magasodó 2633 m magas Lomnici-csúcs tetején kivehető volt a meteorológiai obszervatórium és csillagvizsgáló épülete. Kattogtak a fényképezőgépek, telefonok. Szebbnél szebb fotók készültek. Élveztük az októberi napsütést, a friss szelet, a kristálytiszta levegőt, gyönyörködtünk a panorámában. Sokan emléket is hoztak magukkal: egy darabka követ. A napfürdőzés után vásárolhattunk a lenti bazársoron, majd elindultunk vissza az első napi szálláshelyünkre, a rimaszombati Euromotelbe. A szállás elfoglalása és a vacsora után teljesítettük a kötelező feladatot: összefoglaltuk a nap eseményeit.

Elérkezett a negyedik nap reggele. Kissé fáradtan, de elindultunk a kirándulás utolsó felvidéki településére, Besztercebányára. A város központjában megnéztük a pisai ferdetoronyra emlékeztető Óratornyot, a Szűz Mária római katolikus templomot melyben megtalálható az értékes Szent Borbála szárnyas oltár Lőcsei Pál mester műhelyéből. Majd egyénileg fedezhettük fel a városközpontot, elkölthettük a maradék eurónkat is. Innét Komárno felé indultunk. A buszon összefoglaltuk a négy nap eseményeit, a csapatok János bácsi ellenőrző kérdéseire adott válaszaikkal további pontokat gyűjthettek. Idegenvezetőnk értékelte a csoportok teljesítményét.  Elégedett volt a tudással és a magatartással is. Minden résztvevő emléklapot kapott. Élményekkel és új ismeretekkel tértünk haza. Nekünk már szerencsénk volt, hogy eljuthattunk a határon túlra. Új ismeretekkel, rengeteg élménnyel tértünk haza.

 

hatkep.jpg